Pittsburgh, PA – Amit az Astrobotic ma bejelentett, az nem kevesebb, mint egy folyamatos, irányított, szuperszonikus robbanás megszelídítése. A vállalat mérföldkőhöz érkezett a rakétahajtás területén: a NASA Marshall Űrközpontjában sikeresen tesztelték a Chakram névre keresztelt, forgó detonációs rakétahajtóművüket (RDRE). A szerkezet több mint 18 kilonewton (kb. 1800 kg) tolóerőt produkált, de ami ennél is lenyűgözőbb, az a 300 másodperces, folyamatos üzemidő. Ez az ötperces „hot fire” teszt vélhetően világrekord az RDRE-technológia történetében – egy olyan megoldáséban, amely sokáig az elméleti szakemberek dédelgetett álma, a gyakorlati mérnököknek viszont állandó fejfájást okozott.
Az alabamai Huntsville-ben végrehajtott tesztsorozat során két Chakram prototípus összesen nyolc éles indításon esett át. A hajtóművek összesen több mint 470 másodpercet üzemeltek, és a vizsgálatok szerint a hardvereken a legkisebb károsodás sem látszik. Ellentétben a hagyományos rakétahajtóművekkel, amelyek egyenletes égésre támaszkodnak, az RDRE szuperszonikus detonációs hullámokat használ, amelyek folyamatosan köröznek egy gyűrű alakú kamrában. Ez a módszer elméletileg sokkal hatékonyabb, hiszen ugyanannyi üzemanyagból nagyobb tolóerőt képes kipréselni – ez pedig kritikus előny az űrhajózásban, ahol minden egyes gramm súly számít.
Az Astrobotic csapata büszkén jelentette be, hogy a hajtómű „még a vártnál is jobban” teljesített, és a rekordhosszúságú üzemidő alatt stabil termikus egyensúlyi állapotba került. Ez az eredmény hatalmas lépés annak bizonyítására, hogy az RDRE-technológia elég megbízható lehet a valódi küldetésekhez, és a radikális tudományos kísérlet kategóriájából végre átléphet a bevethető hardverek közé. A cég állítása szerint a Chakram jelenleg az egyik legerősebb RDRE, amelyet valaha demonstráltak.
Miért akkora szám ez?
Egy sikeres, hosszú időtartamú RDRE-teszt nem csupán technikai érdekesség, hanem potenciális paradigmaváltás az űreszközök tervezésében. A megnövelt hatékonyság – ami akár 15%-kal jobb fajlagos impulzust is jelenthet – és a kisebb méret lehetővé teszi, hogy a jövő űrhajói több hasznos terhet szállítsanak, vagy messzebbre jussanak kevesebb üzemanyaggal. Az Astrobotic tervei szerint ezt a technológiát integrálják majd a jövőbeli Griffin-osztályú holdkompjaikba, valamint a Xodiac és Xogdor-osztályú újrahasznosítható rakétáikba is. Egy olyan cég számára, amelynek a legutóbbi Hold-küldetése bár nagy visszhangot keltett, de nem járt teljes sikerrel, egy ilyen következő generációs technológia demonstrálása komoly fegyvertény. Azt üzeni a világnak: bár a Holdra jutni nehéz, az Astrobotic halálosan komolyan gondolja a tartós ciszlunáris jelenléthez szükséges fejlett és hatékony hardverek megépítését.